Egyik reggel Bende nyűgösen, sírósan ébredt, már az ágyban nyafogott valamin, és amikor ki akartam vinni mellőlünk, hogy ne verje fel rögtön az apját is, még jobban ellenkezett.
Ekkor cinkosan azt mondtam neki, tettetett szigorúsággal: "jó, maradjunk is itt, hiszen a nappaliba kimenni nem szabad!" Erre elmosolyodott, és rögtön kiszaladt. Nagy örömmel, huncutul várta, hogy mit szólok. Én meg persze utánaszaladtam, és "ráförmedtem": "hűha, hát te meg mit csinálsz? Megmondtam, hogy a nappaliban játszani tilos! Nem sza-bad!"
Szótagolva, nagyon tanítónénisen kell mondani, ez tetszett neki a legjobban. Utána ez a játék annyira bevált, hogy hetekig minden egyes helyzetben fel lehetett vele vidítani, és nem mellesleg rögtön a kívánt tevékenységet is megcsinálta - pl. a cipődet felvenni nem szabad, a müzlit megkóstolni nem szabad, a kádba bemenni nem szabad.
Csak arra kellett figyelni, hogy olyasmire mondjam, amit magától is könnyen meg tud csinálni, mert ha pl. azt mondtam, hogy a "pólódat felvenni nem szabad", aztán meg segítettem neki felvenni, akkor persze vége volt az egésznek.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése