Kisfiamnak vakondtúrás tortát szerettem volna készíteni az 5. szülinapjára, mivel ő nagy Kisvakond
rajongó. Én per pillanat glutén- és laktózérzékenynek vagyok nyilvánítva, és mivel
a családi ünnepségen más tortából nem ehetek, ezért ezt a tortát akartam ilyen speckóra
csinálni. Elkezdtem a neten keresgélni, és rengeteg mindenmentes piskóta, nyers
torta receptet találtam, de ezeket nekem
kellett –első körben - gondolatban vakondtúrássá alakítani.
Végül teljesen belezavarodtam a sok információba és
kombinációs ötletembe. Úgy éreztem, ezt előtte ki kellett volna próbálnom, de
mert erre nem volt lehetőség, eléggé bepánikoltam. Mi lesz, ha nem sikerül a „tökéletes
gluténmentes piskóta”? Mi lesz, ha nem
tudok kakaós avokádókrémmel finom és szép vakondtúrás tortát készíteni? Nagyon
akartam ezt a tortát, de úgy éreztem, képtelen vagyok elkészíteni.
A probléma valójában nevetséges volt, ezt én is tudtam, de
akkor és ott nekem nem volt ennél fontosabb, ez uralta a gondolataimat,
szomorúságot és félelmet okozott. Ott álltam a készítésre szánt utolsó
délelőttön a sok különleges hozzávalóval, fejemben a káosszal, mikor megfordult
a fejemben, hogy felhívok valakit, hátha egy meghallgatás segítene. De nem
tettem, mert nem akartam senkit zavarni (pedig van, aki már többször
felajánlotta, hogy ilyenkor nyugodtan hívjam fel...), inkább kibőgtem magamból
egy adagot az üres lakásnak. Nem lett sokkal jobb a kedvem…
.
Ekkor csörgött a telefonom, Zsuzsi volt, érdeklődött, hogy
vagyok. Na, akkor minden kiszakadt belőlem. Kb. 20-25 percig mondtam a magamét,
sírtam és nevettem, elmondtam, mennyire elegem van, mennyire tehetetlennek és
kétségbeesettnek érzem magam. Zsuzsi jelenléte, elfogadása, egy-egy kérdése
nagyon nagy támasz volt ebben a helyzetben.
A végén jókedvűen tettem le a telefont, és úgy döntöttem,
hogy - bár akkor sem történne semmi, ha nem készülne el ez a torta (amire csak
én vágytam igazán, több okból) - de azért megcsinálom. Sokkal felszabadultabb
voltam, mert a „kibeszélő show alatt” rájöttem, hogy az egésznek nincs tétje, a
problémát én kreáltam. Ezek után csak annyi elvárást támasztottam magam elé,
hogy külsőre hasonlítson egy vakondtúrásra, ami, lássuk be, nem egy nagy
kihívás, ha van otthon kakaó. ;) És mint a kép tanúsítja: SIKERÜLT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése